Rév Gázipari Kft.

True Partner in Pressure

Gázok biztonságos kezelése

A nyomás alatt lévő gázok és a gáz tárolására szolgáló nyomástartó edények (gázpalackok, tartályok) kezelésére különös figyelmet kell fordítani, és mindenkor be kell tartani a vonatkozó kötelező érvényű szabályokat és előírásokat. A kezelés magába foglalja a szállítást (közúton és üzemen belül), a tárolást, a sűrített gáz lefejtését, a gázok tényleges használatát, és a karbantartási feladatokat.
A különböző gáztermékek felhasználása előtt mindig tanulmányozzuk át a termék biztonsági adatlapját!
A kötelező előírásokon, szabványokon és rendeleteken túl a gázok használatáról az EIGA (European Industrial Gases Association) szolgáltat átfogó információkat a www.eiga.org weboldalon.

A gázok tulajdonságai

A gázok kezelése elôtt meg kell ismerni azok egyedi tulajdonságait, mely lehet többek közt gyúlékony, égésttápláló (oxidáló), mérgező, öngyulladásra hajlamos, maró(korrozív), vagy környezetre veszélyes. Némely gáz egy-szerre több ilyen tulajdonsággal is rendelkezik. Az inert(semleges) gázok jóllehet nem bírnak veszélyes tulajdon-ságokkal, de kiszoríthatják az oxigént a levegőből, ésezzel fulladást okozhatnak. A nyomástartó edényekben(pl. palack, tartály) a gázokat sűrített, nyomás alattcsepp folyósított, vagy nyomás alatt oldott állapotban tárolják. A gázok alapvető tulajdonságai a palack címkéjén, és a hozzá tartozó termékadatlapokon és biztonsági adatlapokon vannak feltüntetve.

 

Tárolás

A gázpalacktárolók folyamatos szellőzését biztosítani kell. Szabadban való tárolásnál ez adott. Zárt terű helyiségeknél a természetes szellőzés elegendő, amennyiben a tároló közvetlenül a szabadba vezető – a tároló alapterületének legalább 1%-át kitevő összkeresztmetszetű szellőző nyílásokkal van kialakítva. A szellőző nyílások elhelyezésekor figyelembe kell venni a gázok relatív sűrűségét. A tároló helyiséget biztosítani kell illetéktelenek belépése ellen. A gázpalackokat és tároló tartályokat nem szabad nehezen megközelíthető, a személyi közlekedést és a mentést akadályozó helyeken tárolni, továbbá talajszint alattihelyiségekben, lépcsőházakban, folyosókon, szűk udvarokban, átjárókban, vagy azok közvetlen környezetében, garázsokban. A palacktároló padozata vízszintes, egyenletes, csúszásmentes, és megfelelő teherbírású legyen. A palacktárolók környezetében segélykérő berendezéselhelyezése ajánlott, továbbá könnyen megközelíthető helyen tűzoltó készüléket kell készenlétben tartani. A palackokat lehetőleg állítva, feldőlés ellen biztosítva kell el-helyezni. Fekvő helyzetben elgördülés ellen rögzítve kell tárolni a palackokat. A nyomás alatt cseppfolyósított vagy oldott állapotban palackozott gázoknál fennáll a veszélye, hogy a palackszelep folyadékfázissal telítődik. Gázelvétel elött a palackot egy ideig álló helyzetben kell tárolni, és a nyomás csökkentő (reduktor) csatlakoztatása elött át kell gázzal öblíteni a szelepet (a szelepkerék kis-mértékű, lassú elforgatásával nyissunk rá a szelepre, amíg az esetleges folyadékfázis lefuvatódik). A levegőnél nehezebb és cseppfolyósított gázokat tartalmazó gázpalackok tárolóhelyein, valamint azok bizton-sági távolságán belül ne legyenek árkok, csatornák, folyadékzárak nélküli csatornalefolyók, pincebejáratok, vagy egyéb nyitott összeköttetések pincehelyiségekkel, kémények tisztító- vagy egyéb nyílásaival. Éghető gázok palackjainak veszélyességi övezetében ne legyenek gyújtóforrások. A palackokat éghető anyaggal együtt tárolni nem szabad. A palacktárolókat veszélyt jelző táblákkal kell ellátni, amelyek utaljanak a tároltgázok tulajdonságaiból adódó veszélyhelyzetekre. Cseppfolyósított, éghető és mérgező gázokkal töltött palackokat álló helyzetben szabad készenlétben tartani, vagy tárolni. Ilyen terekben hasznos gázjelző rendszer ki-építése, és gaz érzékelők elhelyezése az adott gáz tulajdonságainak megfelelő pontokra. Levegőnél könnyebbgázok esetén az érzékelőt a helyiség magasabb, levegőtől nehezebb gáz esetén az alsóbb régiójában kell felszerelni. Az oxigénszintet figyelő érzékelők időben jelzik, haa légtérben a megengedett érték alá csökken a levegő oxigén-koncentrációja. A természetes és mesterséges hőforrásoktól olyan védelmet kell nyújtani, hogy a palack felületének hőmérséklete legfeljebb 323 K (50 oC) legyen. A palackokat a káros mechanikai és kémiai hatásoktól is védeni kell. A befagyott szelepű, vagy lefagyott palackot csak legfeljebb 313 K (40 oC) hőmérsékletű vízzel szabad melegíteni.

A palackos gázok biztonságos kezelésének 10 alapszabálya

1. Végezzünk kockázatértékelést és készítsük el a munkautasítást.

2. A nyomástartó edényeket (gázpalack, tartály) kezelő személyeket megfelelő oktatásban kell részesíteni.

3. A gázpalackokat a mozgatás során ejteni, dobni tilos és biztosítani kell feldőlés ellen.

4. A szállítás megfelelő szelepvédelemmel, csúszás és elgördülés elleni rögzítéssel történhet.

5. Védjük a gázpalackot a veszélyes mértékű (< 50 ⁰C) felmelegedéstől, kerüljük az egy ponton történő, nyílt láng vagy hőforrás általi felmelegedést.

6. Tilos a gáz átfejtése másik gázpalackba. Kerüljük el a visszaáramlást.

7. Tilos a palackon található jelzések (palackcímke) rongálása vagy eltávolítása.

8. A palackszelepeket és nyomásszabályozókat mindig tartsuk zsír- és olajmentesen.  A szerelvényeket csak kézi erővel működtessük. Használaton kívül zárjuk el a palackszelepet.

9. A gázt csak annak megfelelő nyomásszabályozóval vegyük el a palackból, melynek csatlakoztatásakor ellenőrizzük a tömítést.

10. A sérült palackot/tartályt tilos használni, meg kell jelölni, és a gázgyártónak vissza kell küldeni.

Azon gázok listája, amelyeket tilos alumínium palackba tölteni

Megnevezés

 

Angol megnevezés

 

Kámiai vegyjel

1.

Acetilén

 

1.

Acetylene

 

1.

C2H2

2.

Bór-trifluorid

 

2.

Boron trifluoride

 

2.

BF3

3.

Bróm Trifluor Ethylene

 

3.

Bromotrifluorethylene

 

3.

C2BrF3

4.

Kobalt(II)-klorid

 

4.

Carbonil chloride

 

4.

COCl2

5.

Klór

 

5.

Chlorine

 

5.

Cl

6.

Klór-trifluorid

 

6.

Chlorine trifluoride

 

6.

ClF3

7.

Cianogén-klorid

 

7.

Cyanogen chloride

 

7.

CNCl

8.

Fluor

 

8.

Fluorine

 

8.

F

9.

Hidrogén-bromid

 

9.

Hydrogen bromide

 

9.

HBr

10.

Hidrogén-klorid

 

10.

Hydrogen chloride

 

10.

HCl

11.

Hidrogén-fluorid

 

11.

Hydrogen fluoride

 

11.

HF

12.

Metil-Bromid

 

12.

Methyl bromide

 

12.

CH3Br

13.

Klórmetán

 

13.

Methyl chloride

 

13.

CH3Cl

14.

Nitrozil-klorid

 

14.

Nitrosyl chloride

 

14.

NOCl