Gázok biztonságos kezelése
A nyomás alatt lévő gázok és a gáz tárolására szolgáló nyomástartó edények (gázpalackok, tartályok) kezelésére különös figyelmet kell fordítani, és mindenkor be kell tartani a vonatkozó kötelező érvényű szabályokat és előírásokat. A kezelés magába foglalja a szállítást (közúton és üzemen belül), a tárolást, a sűrített gáz lefejtését, a gázok tényleges használatát, és a karbantartási feladatokat.
A különböző gáztermékek felhasználása előtt mindig tanulmányozzuk át a termék biztonsági adatlapját!
A kötelező előírásokon, szabványokon és rendeleteken túl a gázok használatáról az EIGA (European Industrial Gases Association) szolgáltat átfogó információkat a www.eiga.org weboldalon.
A gázok tulajdonságai
A gázok kezelése elôtt meg kell ismerni azok egyedi tulajdonságait, mely lehet többek közt gyúlékony, égésttápláló (oxidáló), mérgező, öngyulladásra hajlamos, maró(korrozív), vagy környezetre veszélyes. Némely gáz egy-szerre több ilyen tulajdonsággal is rendelkezik. Az inert(semleges) gázok jóllehet nem bírnak veszélyes tulajdon-ságokkal, de kiszoríthatják az oxigént a levegőből, ésezzel fulladást okozhatnak. A nyomástartó edényekben(pl. palack, tartály) a gázokat sűrített, nyomás alattcsepp folyósított, vagy nyomás alatt oldott állapotban tárolják. A gázok alapvető tulajdonságai a palack címkéjén, és a hozzá tartozó termékadatlapokon és biztonsági adatlapokon vannak feltüntetve.
Tárolás
A gázpalacktárolók folyamatos szellőzését biztosítani kell. Szabadban való tárolásnál ez adott. Zárt terű helyiségeknél a természetes szellőzés elegendő, amennyiben a tároló közvetlenül a szabadba vezető – a tároló alapterületének legalább 1%-át kitevő összkeresztmetszetű szellőző nyílásokkal van kialakítva. A szellőző nyílások elhelyezésekor figyelembe kell venni a gázok relatív sűrűségét. A tároló helyiséget biztosítani kell illetéktelenek belépése ellen. A gázpalackokat és tároló tartályokat nem szabad nehezen megközelíthető, a személyi közlekedést és a mentést akadályozó helyeken tárolni, továbbá talajszint alattihelyiségekben, lépcsőházakban, folyosókon, szűk udvarokban, átjárókban, vagy azok közvetlen környezetében, garázsokban. A palacktároló padozata vízszintes, egyenletes, csúszásmentes, és megfelelő teherbírású legyen. A palacktárolók környezetében segélykérő berendezéselhelyezése ajánlott, továbbá könnyen megközelíthető helyen tűzoltó készüléket kell készenlétben tartani. A palackokat lehetőleg állítva, feldőlés ellen biztosítva kell el-helyezni. Fekvő helyzetben elgördülés ellen rögzítve kell tárolni a palackokat. A nyomás alatt cseppfolyósított vagy oldott állapotban palackozott gázoknál fennáll a veszélye, hogy a palackszelep folyadékfázissal telítődik. Gázelvétel elött a palackot egy ideig álló helyzetben kell tárolni, és a nyomás csökkentő (reduktor) csatlakoztatása elött át kell gázzal öblíteni a szelepet (a szelepkerék kis-mértékű, lassú elforgatásával nyissunk rá a szelepre, amíg az esetleges folyadékfázis lefuvatódik). A levegőnél nehezebb és cseppfolyósított gázokat tartalmazó gázpalackok tárolóhelyein, valamint azok bizton-sági távolságán belül ne legyenek árkok, csatornák, folyadékzárak nélküli csatornalefolyók, pincebejáratok, vagy egyéb nyitott összeköttetések pincehelyiségekkel, kémények tisztító- vagy egyéb nyílásaival. Éghető gázok palackjainak veszélyességi övezetében ne legyenek gyújtóforrások. A palackokat éghető anyaggal együtt tárolni nem szabad. A palacktárolókat veszélyt jelző táblákkal kell ellátni, amelyek utaljanak a tároltgázok tulajdonságaiból adódó veszélyhelyzetekre. Cseppfolyósított, éghető és mérgező gázokkal töltött palackokat álló helyzetben szabad készenlétben tartani, vagy tárolni. Ilyen terekben hasznos gázjelző rendszer ki-építése, és gaz érzékelők elhelyezése az adott gáz tulajdonságainak megfelelő pontokra. Levegőnél könnyebbgázok esetén az érzékelőt a helyiség magasabb, levegőtől nehezebb gáz esetén az alsóbb régiójában kell felszerelni. Az oxigénszintet figyelő érzékelők időben jelzik, haa légtérben a megengedett érték alá csökken a levegő oxigén-koncentrációja. A természetes és mesterséges hőforrásoktól olyan védelmet kell nyújtani, hogy a palack felületének hőmérséklete legfeljebb 323 K (50 oC) legyen. A palackokat a káros mechanikai és kémiai hatásoktól is védeni kell. A befagyott szelepű, vagy lefagyott palackot csak legfeljebb 313 K (40 oC) hőmérsékletű vízzel szabad melegíteni.
A palackos gázok biztonságos kezelésének 10 alapszabálya
1. Végezzünk kockázatértékelést és készítsük el a munkautasítást.
2. A nyomástartó edényeket (gázpalack, tartály) kezelő személyeket megfelelő oktatásban kell részesíteni.
3. A gázpalackokat a mozgatás során ejteni, dobni tilos és biztosítani kell feldőlés ellen.
4. A szállítás megfelelő szelepvédelemmel, csúszás és elgördülés elleni rögzítéssel történhet.
5. Védjük a gázpalackot a veszélyes mértékű (< 50 ⁰C) felmelegedéstől, kerüljük az egy ponton történő, nyílt láng vagy hőforrás általi felmelegedést.
6. Tilos a gáz átfejtése másik gázpalackba. Kerüljük el a visszaáramlást.
7. Tilos a palackon található jelzések (palackcímke) rongálása vagy eltávolítása.
8. A palackszelepeket és nyomásszabályozókat mindig tartsuk zsír- és olajmentesen. A szerelvényeket csak kézi erővel működtessük. Használaton kívül zárjuk el a palackszelepet.
9. A gázt csak annak megfelelő nyomásszabályozóval vegyük el a palackból, melynek csatlakoztatásakor ellenőrizzük a tömítést.
10. A sérült palackot/tartályt tilos használni, meg kell jelölni, és a gázgyártónak vissza kell küldeni.
Azon gázok listája, amelyeket tilos alumínium palackba tölteni |
|||||||
Megnevezés |
Angol megnevezés |
|
Kámiai vegyjel |
||||
1. |
Acetilén |
1. |
Acetylene |
1. |
C2H2 |
||
2. |
Bór-trifluorid |
2. |
Boron trifluoride |
2. |
BF3 |
||
3. |
Bróm Trifluor Ethylene |
3. |
Bromotrifluorethylene |
3. |
|||
4. |
Kobalt(II)-klorid |
4. |
Carbonil chloride |
4. |
COCl2 |
||
5. |
Klór |
5. |
Chlorine |
5. |
Cl |
||
6. |
Klór-trifluorid |
6. |
Chlorine trifluoride |
6. |
ClF3 |
||
7. |
Cianogén-klorid |
7. |
Cyanogen chloride |
7. |
CNCl |
||
8. |
Fluor |
8. |
Fluorine |
8. |
F |
||
9. |
Hidrogén-bromid |
9. |
Hydrogen bromide |
9. |
HBr |
||
10. |
Hidrogén-klorid |
10. |
Hydrogen chloride |
10. |
HCl |
||
11. |
Hidrogén-fluorid |
11. |
Hydrogen fluoride |
11. |
HF |
||
12. |
Metil-Bromid |
12. |
Methyl bromide |
12. |
CH3Br |
||
13. |
Klórmetán |
13. |
Methyl chloride |
13. |
CH3Cl |
||
14. |
Nitrozil-klorid |
14. |
Nitrosyl chloride |
14. |
NOCl |